Eddig sokat írtam már a múltbéli sérelmeimről, amik ide vezettek, ahova. Azokat nem tettem publikussá, de ezt igyekszem úgy megfogalmazni, hogy megtehessem. :)
A túlsúly és a depresszió kombóját talán leginkább a "Kell nekem ez a fogyókúra?" c. talán nem ismert film elhízott női szereplője mutatja be a legjobban. A legtöbb nő gyereket szül, hormonok dolgoznak, eszik rengeteget "hát kettő helyett kell enni nem igaz?", aztán + 30 kilóval találja magát, ami egyébként nem feltétlen kell annak a gyereknek, persze ez szülés után lemegy. Na de, kicsi baba mellett az ember nem fog elkezdeni ugrándozni futkorászni etc, sem pedig zöldséget enni halomszám. Legyen a kaja egyszerű, gyors, viszonylag tápláló - tehát nyomja el az éhséget - na de ami épp a tányéron marad az is tuti. Nulla mozgás, rengeteg gyors kaja - tökéletes út az elhízáshoz. Persze, tisztelet a kivételnek, van aki összekapja magát, elkezd mozogni, helyesen táplálkozni, etc. Szerencsés esetben a férj támogat, vigyáz a kicsire, néha takarít, meg főz, meg ilyenek. Na de maradjunk az eredeti helyzetnél, ami több anyát érint. Anyuka hízik és hízik, egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, ami kihat a közérzetére, jelentkezik az önutálat, a depresszió és az antiszociális viselkedés. Utcára már csak kényszerből megy, szégyelli azt ahogy kinéz, még ha tudja is, hogy hát a terhesség egy ilyen dolog, persze ez a pici növekedésével egyre haloványabb indok, amit persze az agya hátuljában jól tud. Na és persze emellé ott a csodás férfinem, aki olyan hasonló bátorításokat tesz mint: "nézd azt a jó nőt" "ott a gyerek mellette azt' mégis feleakkora mint te" "igazán kezdhetnél magaddal valamit" éééés még sorolhatnám végestelen végig. A nő persze még depressziósabb, tudja, hogy ez egy ördögi kör, fél, hogy a párja megcsalja, ott hagyja, Isten tudja mit fog tenni, ha egyre nő a térfogat. Aztán eszeveszett diétákba kezd, koplal, még idegesebb, üvölt mindenkivel és láss csodát, így készül a házisárkány. Hormonok mi? Persze. Azok.. IS. Meg a kedes kis környezetünk roppant megértő hozzáállása és segítségnyújtása. Emellett még persze ott van az a bizonytalanság, félelem és a szülés utáni depresszió, hogy "jó anya vagyok-e". Ki tudja. Majd ha 20 évesen egy sikeres embert látsz magad előtt, igen, jó anya voltál. De hát 20 évig ki tud várni ilyen kérdésekkel... Ez most csak az anyákról szólt. Térjünk át a tinikre! Apu-anyu jót akar, töm csokival, chipsszel, sütivel, kell az a kölykönek, akár már kicsi kortól is. Ezt nem olyan könnyű ám ledolgozni még gyerekkorban sem. Van egy óriási növekedési szakasz tizen-pár éves korban, de ha valaki ezt is végigzabálja, a helyzet változatlan. Megint jön ugyanaz az ördögi kör. Depresszió mert a környezet kiröhög, csúfol nonstop, hogy nézel ki, miért nem fogysz le, miért nem öltözködsz máshogy. Az ember keresné magát, önmagát és mit lát? Hogy őt semmi nem határozza meg, csak számok egy mérlegen és egy tükörkép. Na és akkor ne tárgiyasítsunk. Nem lehet megfelelni, mindenki rosszindulatú. De tényleg. Persze, ha Te épp a cuki kiscsaj mindenki által imádott kategóriát erősítetted akkor most vinnyogj fel de rohadt hangosan és csapkodd a billentyűzetet, hogy "hogy képzeled az emberek kedvesek" persze mert a kedvesség a szépséggel jár. Ezt kár tagadni. Aki szép az mindent előbb megkap. Mindenki kedvesebb velük. És ez még inkább rátesz erre az egészre. Az ember önértékelése 0, önkép 0 és még a környezet - főleg az akkor felfedezett ellenkező nem - is érzékelteti vele, hogy az élete 0-át ér a kinézete miatt. Persze ilyenek mint az intelligencia, kreativitás, tehetség, személyiség kit érdekelnek... A férfiak helyzetéről nem igazán tudok írni. Gondolom szín ugyanez játszódik le.
Na tehát a lélektani folyamat ilyen démoni kör. Valami történik az ember életében - akár egy válás, egy gyerek, vagy csak elengedi magát, vagy sok a munka - aztán már szégyell kimenni és hát az otthoni mozgás nem mindig túl jó. Főleg erős túlsúly esetén ajánlottabb pl. úszni, amikor mindenhonnan az sugárzik, hogy csak az vegyen fel fürdőruhát akinek bomba alalkja van. Aztán persze kell valami ritka erős elhatározás meg kitartás meg a "végleg elegem van mindenből" gondolata, hogy az ember nekiinduljon. Persze ez nem egy egyenes vidám szánkóút a kg-ok csúszdáján lefelé... és akkor erről is egy litánia, mert tudom, hogy a mai rohanó világban mindenki imád hosszú-hosszú történeteket olvasni.
Az ember elhatározza, utána néz, mit akar mozogni, heti hányszor, milyen kajákat fog enni, mindent összeír, mindent kihajít a szekrényből és hűtőből amit nem akar enni, megveszi a tuti sportcuccokat, megvan hatszáz táblázat, meg recept, meg minden. Én is ezt csináltam - nagyjából eddig életemben 50x. Utána nekikezd. Első hét. Rohadt lelkes mindenki. Aww, egészséges élet, igen, én teszek valamit magamért, ezaz. Megy minden. Második hét. Esős nap. Áh ma nem kell elmennem futni, a végén megfázok. Oké, de holnap mindenképp! És holnap még el is megy. Hétvége. Ajj anyu olyan finom sütit sütött. Egy falat nem árt. Ja hát a fél tepsivel nem kellett volna befalni, de hát nagyra sikerült az az egy falat. Aztán majd holnap ledolgozom nem igaz? Harmadik hét. Komolyan, a legnehezebb. Még még eljár az ember edzeni. Még még tartja az a fránya diétát amit már rohadtul megbánt, hogy elkezdett. Ajánlott ezért olyan diétát választani amiben az ember nem koplal és nem érzi magát éhesnek, mert az agy hirtelen nagy mennyiségű szénhidráttal akarja csökkenteni az éhséget és energiaveszteséget, ezért ajánlott egy magas fehérjetartalmú diétát választani, amiben quite sokat lehet enni a nap bármely szakában a meghatározott összetevőkből. Nos. Harmadik hét. "A párom olyan finomat eszik, csak egy falatot" "Abból az egy tábla csokiból nem lesz gond". Sorolhatnám. Negyedik hét? Ha már ennyit csaltam, kit érdekel? Aztán meg persze addigra meg is kell jönnie, a hormonok játszanak, az ember egy elefántot be tudna falni mert rohadt éhes és persze csak a csoki süti és minden ilyen irányába. Aztán ezek így kezdődik elölről. Az ember lenyugszik, átgondolja, újra kezdi és ezt eljátsza vagy hússzor.
A megoldás egy támogató környezet. Akik nem engedik, hogy csalj. Az, ha mindig és sok innivaló van nálad -én 100%os almalevet hígítok, illetve citromos vizet és zöld teát iszok ízesítés nélkül emiatt - illetve sok "egészséges" süti, rágcsálnivaló, akármi. Rengeteg recept van már a neten. A mozgásra azt mondom, 21 nap. Ennyi kell ahhoz, hogy hozzászokj az adott napi programhoz, és 3 hónap, hogy teljes rutinná váljon. Tehát 21 napig teljes gőzerővel ki kell tartani és ígérem, utána hiányozni fog a mozgás és csak rajtad áll, hogy ne győzd meg magad arról, hogy nincs rá szükséged.
Nos a másik becsapós és a feladások oka a türelmetlenség. Az ember azonnali eredményt vár. Legszigorúbb diéta mellett is heti 1 kiló a max, az egészséges, de nekem a havi 1 kiló is sikerélmény volt. Úgy voltam vele, hogy jövő ilyenkorra tök tuti boldog leszek. Meg vékony. Szóval a türelem kulcsfontosságú. A hajunk se nő 1 centinél többet - kivéve azon szerencséseké akikre életem végéig irigykedni fogok - szóval a testünktől se várjunk villámváltozásokat. Nem is kell .Nem is szabad. Azt tudni kell, hogy minél nagyobb a súlyfelesleg, annál gyorsabban kezd el fogyni az ember. Aztán ez a sebesség egyre csökken. Tehát egy 120 kilós ember az első 2-3 hónapban leadhat tényleg heti 1- 1,5 kilót, de ha ugyanez az ember pl 70-80 kilóról indít, akkor ez a sebesség tényleg havi 1 kilóra fog lassulni. Persze lehet ezeket fokozni. Vannak gyorsítók - én is használtam ilyet, amikor elakadtam, shop.builderen utánuk lehet olvasni - meg lehet fóliázni - az jól megizzaszt :D - és még sorolhatnám. Tisztítókúrákat nem javaslok. Nagyon legyengítik a szervezetet és egy kiadós edzéssel kombinálva szabad utat engednek akármilyen betegségnek akár. A máj és a vese tisztít eleget elvégre arra lettek kitalálva. Mit mondhatnék még? Rengeteg víz. Fura, de ha az ember nem iszik meg napi 2-3 l vizet akkor a fogyás megáll. Azonnal. A szervezetnek szüksége van vízre és bepánikol ha nem kap, elkezdi visszatartani a vizet, elkezd raktározni. Tehát a víz roppant fontos dolog!
Kajálás. Hát én a paleo diéta szent ösvényét követem és ha nem is a fogyás sebessége, de biztossága és az nagyon megfogott, hogy nem voltam éhes.Nem korgott a gyomrom. Nem éreztem, hogy marja a sav a gyomromat - enyhén reflux gyanús vagyok pedig - és nem kellett óránként kekszet meg szenyát tömnöm magamba. A végére eljutottam odáig, hogy elég volt reggeliznem meg ebédelnem. Tényleg tök hatásos. :) Nem mondom, hogy napi x-szer étkezz kis vagy nagy adagokat. A gyomor befolyásolható. Két hét alatt megszokja, mennyi kaját fog kapni és aszerint fog jelezni. Ha napi egyszeri étkezésre állsz át, akkor napi egyszer fog jelezni. Ha napi háromszorira akkor háromszor. Én azt vettem észre, hogy a vékony emberek napi egyszer esznek, akkor viszont mint a kiéhezett farkasfalka, eszement mennyiséget. Na persze ilyenkor is érdemes odafigyelni, de ez a fajta étkezés nekem jobban bejött, főleg, hogy nincs mindig időm reggelizni vagy vacsizni, de főleg reggelizni nem. Érdemes előre lefőzni nagyobb adagokat és kihasználni a hűtő és fagyasztó adta lehetőségeket. Szóval mindenkire rábízom, mikor és mennyit eszik. Persze ott van az unalom-evés, ami az elhízottak nagy ellensége. Érdemes lefoglalnunk magunkat és megállni a csemegézést, vagy akkor együnk egészséges csemegéket, szintén tele van receptekkel a net. Az ivás sokat segít - mármint a víz ivása - mert kitölti az ember gyomrát és úgy kevésbé akar az ember mindenfélét magába tömni.
Remélem segíthettem már amennyit tudtam. :)
Még két hét és jómagam is be tudok állni az aktívan sportolók közé, onnantól tudok folyamatosan jelentést tenni a haladásról, ami azt hiszem nekem is nagy segítség lesz, még akkor is ha kutya nem olvassa ezeket a szösszeneteket. :)